Helló nagyvilág!

Szóval ismét kicsit elmaradtam. Nem magyarázkodom, a lustaság is szerepet játszott. :)
Na de a lényeg, hogy megúsztam az újabb műtétet. Most csütörtökön voltam vissza, 0-125°-os functio van a papíromra írva :)

Na de hogy is jutottunk el idáig?
Kezdjük az elején. Minden nappal többet, és többet erőltettem ki magamból. Nem szabad feladni. Sokat hallgattam, hogy bemozgatás után 100°-nál többet ne nagyon várjak. Hát én pedig nem az az ember vagyok aki csak úgy feladja, mert azt mondták... Első kontrollon a bemozgatás után 2 héttel már 95° volt írva!!! Következő 2 hét után már 105° volt! Szépen araszoltunk felfele! Mindig tudtam tartani 5-10°-os javulást!

Azt azért hozzá teszem, hogy rengeteg munka van mögöttem! Napi 1-1,5 órás szobabiciklizés, napi 3* 45 perc torna és elkezdtem egy masszőr tanfolyamot, ahol nem csak megtanultam masszírozni, de ahogy az oktatóm fogalmazott fél lábbal mentem be, kettővel jöttem ki! Minden óra után mi is meg lettünk masszírozva, ami az én letapadt dolgaimnak nagyon jót tett!!!! Szóval ha ezt előbb tudom... Na de a lényeg, hogy igenis tessék áldozni magadra és a gyógyulásodra és felkeresni egy gyógymasszőrt!!! Sokat fog segíteni! A fájdalmad is csillapodik és az izmok is át vannak mozgatva :) 

"Gyógyult" még sokára leszek, mert, mint most kiderült, nekem nem a műtéttől számoljuk az egy évet, hanem a bemozgatástól. De már ez sem tud lelombozni!!! Februárban fogják kivenni a csavarokat.

Kontrollra két hónap múlva kell mennem. A maradék 4 gyógytornámat még megcsinálom és utána marad az itthoni edzés. Ami zavar, hogy kocogni még nem tudok, nem tudom az agyamnak megmagyarázni, hogy terhelje a műtőt lábamat. De azt is meg fogom csinálni, már csak azért is!!! Járok csapattársaimmal edzésre és addig fogok próbálkozni még nem fog menni. :)

Röviden, tömören ez a helyzet most! Sokat gondolkodtam mért pont velem történt ez, de nem jutottam semmire. Így abba hagytam az agyalást és inkább a gyógyulásra koncentráltam. Sokat segített a környezetem is, a nagyszüleim, anyukám, párom és a barátok. Nem! Most nem az a rész jön, hogy köszi nekik. Tudják ők ezt nagyon jól, és amúgy sem olvassák a blogot. ;) Csak azért említettem meg, hogy tessék támaszt keresni, egyedül ezt nem lehet végig csinálni!

Nem tudom fogok-e még írni a blogra, majd ezt az idő kialakítja. De Neked aki még a Denks előtt állsz, vagy már túl vagy rajta, esetleg a 4 hetes kényszer pihit töltöd, sok-sok kitartást és mielőbbi gyógyulást kívánok! Amit megtanultam ez a majdnem egy év alatt, hogy SOHA NEM SZABAD FELADNI!!!! :)

A klipben szereplő srácról annyit, hogy tényleg mindez megtörtént vele. És tényleg ő az... Csak, hogy mindenki kapjon egy kis pozitív energiát! :) Nekem sokat segít!!!!

Mint a bejegyzés címe is mutatja, csak egy kép. Ennyi megy torna nélkül, 5 perc bemelegítés után.

Tegnap voltam kontrollon. Magabiztosan besétáltam és mutattam ,hogy bíbí én már ilyet is tudok... Kár volt az a sok önbizalom. Az orvos a fejcsóválások és a hümmögések közepette elmondta, hogy nem tetszik neki a térdem, nem hajlik úgy ahogy kellene, megint érzi, hogy feszes. Szarvam és kedvem ismét letörve. Több mindenről beszéltünk, mit kellene még csinálni, meddig húzhatjuk még újabb műtét (!!!) nélkül és többek között arról is, hogy bemozgatásnál ugye ment a 120 fok, aztán hagyták pihenni a térdem, majd a max elért spontán hajlítás 90-95 fok volt. Elmondta a doktor úr, hogy ezzel ő nem igazán van kibékülve, nem érti miért csak ennyi. A lényeg, hogy kaptam 3 hetet, hogy produkáljak valami nagyot. Hogy aztán mi lesz? Na ez egy baromi jó kérdés...

Helló olvasó!

Több mint egy hónapja nem írtam a blogra, pont azért, mert semmi nem történt. Nem haladtunk, mindig ugyanonnan kezdtük, szóval eljutottunk odáig, hogy nem maradt más hátra, csak az altatásos bemozgatás. Szerdán kellett mennem fél 9-re éhgyomorral. Fél 11 körül elaltattak és megtörtént a bemozgatás. Szerencsémre sikerült 120 fokig bemozgatni. Az ébredés rosszabb volt, mint a műtét után... A mozgató gépben ébredtem, hatalmas fájdalmak közt. A lényeg, hogy még az nap ment a gépen 100 fok. Szóval van eredmény. Egy órát volt a lábam mozgatva, majd pihenés következett. Fél 2 körül engedtek haza. Másnap már mentem is tornára, persze 2 mankóval, mert nagyon instabilnak éreztem és fájt, ha rá kellett tenni a súlyom. (Pedig nem vagyok vészesen kövér :D) A torna nagyon jól ment, magamtól olyan 80 fokig tudtam hajlítani. Hónapok óta először sikerült hajlított térddel székre leülnöm. Ma már pedig a mankók sem kellenek. Persze fájni fáj még, de elviselhető. Pozitív dolog még az is, hogy hajlításnál nem fáj a térdem, hanem a combizmom feszül, és ez sokkal elviselhetőbb. Azért még hosszú út van előttem, de legalább már történt valami jó és új erőre kapva máson sem jár az eszem csak, hogy meg fogom csinálni, menni fog.

Itt van pár kép, a hajlításról nincsen, odáig még nem jutottam el.
A bemozgatás napján, este (egy pici részen felszakadt a hegem, ezért a regtapasz):

Ezek pedig a ma és tegnap, pici hajlítással, persze ennél azért sokkal jobban megy:



Eléggé dagadt megint, de ez a legkevesebb. A gyönyörű kék-zöld folt pedig az, ahol felszakadt a letapadás. Jegelem folyamatosan. Tegnap és ma nem kellett, hogy pluszba vegyek be fájdalomcsillapítót, csak a reggeli egyet, amit ugye a gyulladás megelőzése miatt is kell.
Holnap kell mennem kontrollra.

Szóval itt tartok most, megint az elején. Remélem nem lesz szükség még egy bemozgatásra, hanem menni fog most már magamtól is...

Üdv!

Na tessék-lássék az ígért képek:

Szia olvasó! :)

Szóval megtörtént az áttörés. Pénteken nem sok hiányzott a 90 fokhoz passzívan, magamtól pedig 60-70 fokig ment. Baromi boldog vagyok, hogy végre történt már valami! Igaz sírva, üvöltve (na jó ez egy kicsi túlzás :)) de sikerült :) Képet nem csináltam, de majd hétfőn ha megyek csinálok mindenképp.

A siker titka: egy nappal az áttörés előtt a gyógytornászom kitalálta, hogy az ágy végi hajlításhoz kér segítséget, mert folyton szétcsúszik a kezem, amivel a bal lábam húzom a hasamhoz (ez a módszer több okból jó, nem tud a szervezet kompenzálni, illetve a combizom jobban dolgozik), így jött még egy gyógytornász aki tartotta a bal lábam. (később egy harmadik, aki masszírozta a térdem :)) Egyértelműen már akkor jobban ment, nem kellett folyton azért megállni, mert bénázom. Másnap szintén kitaláltuk, hogy megpróbáljuk ezt a módszert. Az én gyógytornászom tartotta a bal lábam (ő azt mondta, nem mer akkora fájdalmat okozni, így ő inkább tartotta), még egy másik hajlította. Nem volt kellemes, de megérte! Nagyon sokat haladtunk előre! :) Hétfőn is ugyan így csináljuk, majd 2 Cataflamot veszek be, hogy tovább bírjam...

Nagyon nagy szerencsém van, hogy egy ilyen gyógytornász csapat van itt a lakóhelyemen! Mindenki nagyon kedves és segítőkész, illetve nagyon értik amit csinálnak!!! Nem tudom hogyan fogom nekik meghálálni ezt a sok segítséget és odafigyelést amit kaptam. Majd még agyalok, de valamit ki fogok nekik találni, mert ezt megköszönni nem elég! Ha a rehabodat fele ennyire jó csapatban végzed majd, tuti lesz a sikered! 

Szóval hétfőn jönnek a képek.

Kellemes hétvégét ebben a gyönyörű kiránduló időben! :)

P.S.: Lassan kérhetnék valami jutalékot a Cataflam-ot gyártó cégtől, annyit reklámozom...

Helló, helló, helló

Pár kép a hegről, hajlításról:

Kicsit csalva, hajlítva:

Kifeszítve, emelve:

Csak a heg:

Emelve, hajlítva:

Pár jó tanács:

Műtét előtt folyamatosan combizom erősítés, és combizom erősítés ja és combizom erősítés!!!!!! Ha térded állapota engedi akkor akár súlyt is tehetsz a bokádra, a jobb hatás elérése érdekében, de erről mindenképp ki kell kérni az orvosod tanácsát! A semmiből nehéz visszaépíteni, viszont a műtét előtti erősítéssel sokkal könnyebb lesz a rehab. Ha ezt tudtam volna... Érdemes a műtét előtt magánba felkeresni egy gyógytornászt, ő tud tanácsot adni, hogy milyen gyakorlatokat csinálj a műtét előtt és közvetlen utána (a hat hetes periódusra gondolok).

A heget folyamatosan ápolni kell, amit meg is tettem csak nem a legjobb krémmel. Van tetoválásom és úgy gondoltam, hogy ha arra jó a Bepanthen plus akkor a hegre is. Kárt nem okoztam vele, de erre a fajta hegre nem is jó. Most CONTRACTUBEX krémet használok, már összébb húzta a heget. Drágább mint a Bepanthen plus, de jobb is (és büdösebb is :))

Ha a heged már nem sebes akkor ajánlom az uszodát. Nálunk a vízi torna időpontra két hónapot kell várni, így úgy gondoltam magamtól elmegyek heti kétszer. Nem úszok, csak sétálgatok és hajlítom a térdem. Vízben könnyebben megy.

Nagyjából ennyi ami most eszembe jutott. Lesz még ilyen bejegyzés, csak még kellenek a tapasztalatok :)

Szép napot! :)

Kedves olvasó!

Ma egy picit negatívabban látom a dolgokat. Megzuhantam... Nem látom a gyógyulás végét. Akármennyire akarom, küzdök egyszerűen nem megy. Passzívan 60-70 fokig megy a hajlítás. Ez a poszt nem azt jelenti, hogy feladom, csak muszáj "kibeszélnem" magamból amit érzek. A környezetemnek nem tehetem meg, nap mint nap mosolyognom kell, nem érezhetik mennyire tehetetlennek érzem magam.

Nem akarom feladni, nem tehetem meg. Remélem ez a mélypontom és most már csak felfele, előre. Próbálok arra összpontosítani, hogy pici gyerekek mosolyogva győznek le halálos betegségeket, akkor én nem sírhatok, mert nem tudom hajlítani a lábam, de egyszerűen most ez sem egyszerűen most ez sem segít.

Folyamatosan túl lépem a határaimat, kérlelem a gyógytornászomat, hogy csak még egy kicsit hajlítsa, még bírom, de sajnos ő érzi mikor van az a pont amikor nincs tovább. Itthon is napi többször csinálom a gyakorlatokat, de nem látok eredményt. Félek, hogy altatásos bemozgatás lesz a vége...

Itt ismét megjegyzem, hogy elég ritka eset vagyok! Ezek a dolgok amik most történnek velem, az esetek nagyon ritka százalékában fordul elő.

Helló nagyérdemű!

A helyzet a következő: szombaton a megbeszéltek szerint befeküdtem Székesfehérvárra, kaptam is a gépet és az instrukciót, hogy legalább 60 fokig tessék elmenni. Hát a fele sikerült is...

Nehéz egy héten vagyok túl. Ugyanis annyira le tapadt mindenem, hogy azt tanítani kellene. Szombaton 2 alkalommal hozták a gépet, de nekem nagyon nehezen ment, mondhatni semminyire. Vasárnap már úgy éreztem elindult a dolog és sínen vagyok, de Abkarovits Dr letörte a szarvaimat. Kaptam egy kisebb fejmosást és megpróbált ráhajlítani, aminek persze sírás lett a vége, na nem Géza doktornál... Volt szobatársamnak nagyon jól ment, neki meg lett vasárnapra a 110 fok, szabadon pedig simán a 90. Ezzel szemben én örültem a magam a 30 fokának. Őt haza is engedték még az nap én maradtam. Hétfőn végre jött hozzám gyógytornász is akinek a segítségével nagyon jól ment. Csináltam magamtól is a gyakorlatokat. Sajnos Abkarovits Dr nem látta olyan nagynak a fejlődést így úgy döntött, hogy altatásban bemozgatja. Hétfőn este konzultáltam is az altatóorvossal. Imádom, hogy tukmálják a gerinc közeli érzéstelenítést... Természetesen nem egyeztem bele, engem altassanak csak el, meg különben is mi értelme az egésznek, ha 24 óráig utána meg sem moccanhatok... Kedd délutánra voltam előjegyezve. Délelőtt még jött hozzám gyógytornász, aki szerencsére látott bennem fejlődési hajlamot így lebeszélte Géza doktort az altatásról. Hát most kb 50-55 fokig megy gépen, 45-50 fokig pedig szabadon. Béreltem gépet az ünnepekre, ami napi 1500 ft-ba kerül. Ha megúszom vele az altatást akkor nem érdekel. Ma voltam elintézni az itthoni gyógytornát, holnap fél 1-tól kezdem is. :) Szóval fog összeszorít, mély levegő és Cataflam.

Üdv olvasó! :)

Mankóknak örökre (legalábbis remélem :)) viszlát :) Szerencsére már nem kellenek. Igazából izgalmas nem történt mostanában. Beszéltem Abkarovits Dr-vel (imádom a pasit, sosem tudja beazonosítani kivel beszél, de ez elnézhető dolog), szombaton kell befeküdnöm Székesfehérvárra, hogy végre bemozgassák. Remélem gyorsan menni fog a 120 fok :)

Egy poszttal ezelőtt ígértem képeket a sebről. Hát tessék-lássék:

Ez kb múlt hét elején készült, azaz 4.5 hetesen.

Ez a kettő pedig pár napja:

Hát így nézz ki most a dolog. Szerintem nagyon szépen gyógyul. Nagyon hálás lehetek Dr Abkarovitsnak, gyönyörű heg, és már most érzem, hogy szuper lett a lábam. Már csak abból gondolom, hogy a műtét előtt ingerem nem volt hajlítani, illetve éreztem, hogy veszett ügy a térdem bármilyen nemű mozgatása, viszont a műtét óta egyre nagyon hajlamot érzek rá. Ha lehetne ár most rápróbálnék, de ezt a két napot már kibírom.

Ha végeztek a kínzásommal, azaz bemozgatták akkor majd jelentkezem.

Helló világ! :)

Ma nagyot léptem előre. :) Végre feljutottam az emeletre, így 5 hét után. Büszke vagyok magamra, a páromra viszont kevésbé... -.-" A konklúzió: sose hidd el, ha azt mondja egy pasi, hogy "persze drágám takarítottam az emeleten is", mert nem feltétlenül lesz igaz. Szóval a ma délutáni program az emeleten való rendrakás lesz. De nem tudok rá haragudni, 5 hétig ugráltattam minden vacakért, ő pedig szó nélkül hozta, vitte, tette, vette.

A térdem szépen javul, most az időváltozás miatt érzem a csavarokat, de nem vészes, gyógyszert még nem kellett bevegyek. A varratok is szépen gyógyulnak. A hasam a szuri miatt viszont kék-zöld foltokkal van tele. Elég brutálisan nézz ki. Van 17db még remélem többet már nem fognak felírni.

Tegnap kicsit meg lett végre rendszabályozva az én gyönyörű 10 hónapos németjuhászom. Ezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert az udvarra nem igazán mertem kimenni, féltem, hogy rám ugrik és nem 5kg a kutya. Persze egy alkalomtól nem kell csodát várni. De reggel már bátrabban mentem ki a lakásból. Teljesen meg vagyok lepve mennyire okos a kis dög. :) Remélem nemsoká már leszek annyira jól, hogy tudjam vinni pályára is :)

A jövőhét péntekre már készülök lelkileg és gyakorlatilag, a Cataflam már be van rakva a táskámba. :D Képem van a térdemről, de lusta vagyok telefonkábelt keresni, így azt megint nem közlök.

Na mára ennyi belőlem, Szép napot ebben a borús időben :)

Most nem a denks miatt írok.

Sajnos igaz a hír, hogy Cipő (Bódi László) a Republic frontembere ma itt hagyott minket, 47 évesen... Több generáció nevelkedett az ő zenéjén, remek ember, remek zenész, remek dalszöveg író volt. Nem hirtelen ment el, számítani lehetett erre, de akkor is felfoghatatlan. Nem vagyok az a mindenen sírós típus, de most könnyek szöktek a szemebe. Egyetlen dolgot tudok csak igazán, szívből írni:

Hiányozni fogsz, NYUGODJ BÉKÉBEN CIPŐ!!!!

"A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,

a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,

mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat..."

Helló olvasó!

Az elmúlt pár napban nem történt semmi érdekes. Csak a szokásos mankó dobálás, egy lábon macska kivágás a lakásból, folytonos bénázás. Bár a kedvem mérföldekkel jobb, mint eddig :) Még a hajamat is egyedül mostam és szárítottam meg. (2 óráig tartott, de egyedül csináltam) Sőt csináltam madártejet. :) De térjünk rá a lényegre:

ma ismét voltam Abkarovits dokinál. Kinyújtás ezennel pipa. :) Nem volt rossz, sőt nem is fájt. Kár volt ennyire berezelnem :D
Ismét két lábon járok. Kicsit érdekes érzés még, de négy hétig nem használtam, így nincs min csodálkoznom. A mankót viszont kell még használom.
Zuhanyozni még mindig nem szabad, a fáslit (trombózis megelőzés céljából) még mindig nem szabad levenni.

A következő lépés a bemozgatás lesz. 2 hét múlva be kell feküdnöm a kórházba hétvégére és ott fogják hajlítani. A fájdalomtól függetlenül nagyon várom már :)

A varratok szépen alakulnak, már majdnem teljesen fel vannak szívódva :) Mire be kell feküdnöm már nem is lesz benne :)

Röviden ez a helyzet most. A térdem még amorf, remélem nem marad ilyen. Képet majd ha haza jöttem a kórházból akkor közlök.

Na mára ennyi :)

Ha esetleg érdekelne még valami a témában, vagy csak szeretnél egy másik megközelítést is olvasni, íme a ahogy a szobatársam élte meg :)
http://denksmutet.blogspot.hu/2013/03/a-mutet-leirasa-ahogy-en-eltem-at.html

Sziasztok!

Ez a blog azért jött létre, hogy mindent amit megtapasztaltam a Denks műtét előtt, alatt, után megosszam azokkal akik még a műtét előtt vannak. Azt azért még itt az elején tisztázzuk, hogy nem szakember vagyok, kizárólag csak a saját tapasztalataimat mesélem el!

Kezdjük az elején. Adott egy igencsak X lábú egyed, azaz én. Sportoltam is. A kettő együtt nem volt jó párosítás és egy szeptemberi kézi meccsen kiugrott a térdem, szerencsére azonnal vissza is. Elmentem a helyi a kórházba, ahol azt mondták, hogy nincs semmi baja a térdemnek csak zúzódott, meg egyébként is aki sporttól annak bírni kell a fájdalmat. Pihentettem egy hétig majd vissza mentem dolgozni. Október 22-én volt egy késői kerti buli nálunk, ahol elfordultam jobbra és olyan szinten kiugrott a térdem, hogy orvosnak kellett helyre rakni. 

Na így néz ki a térdkalács ami nem a helyén van...

A kórházas sztori után ami önmagában sem volt egyszerű, de az most nem ide tartozik, régebbi tapasztalat alapján felkerestük Mohácsi dr-t. Csináltak MRI vizsgálatot, ami szerencsére nem mutatott keresztszalag-szakadást. Ami viszont nem volt túl pozitív, hogy kiderült, hogy nincs helyen a térdkalácsom. Ekkor jött képbe Abkarovits Géza dr.

Felhívtam és azon a héten vasárnapra kaptam is már időpontot tőle. 10-re kellett mennem a Székesfehérvári kórház R104-es szobájába. Megvizsgált, megnézte az MRI és RTG felvételeimet, és közölte, hogy ebből Denks műtét lesz. Na és akkor itt kezdődik a blog igazi értelme.

Hosszú idő telt el a kiugrás és a műtét között. Kezdjük ott, hogy mivel nem tudtam hajlítani és Dr Abkarovits sem tanácsolta, így ortézisben volt végig a lábam. Az első időpontom december 17-e volt. Be is feküdtem a Székesfehérvári kórházba. A vérvételt és az EKG-t itthon kellett megcsináltatnom balszerencsémre... Már csak azért, mert Fehérváron kiderült, hogy ilyen vérképpel nem vagyok műthető. Vettek ott is vért, hátha az már jó lesz. Nem lett az. Így egy nap után irány haza. Sok idő elteltével február 7-én végre megtörtént a műtét.

Febr. 6-án kellett befeküdnöm a Sportsebészeti osztályra. Gyönyörű és korszerű kórtermek vannak az osztályon. A nővérek és az ápolók nagyon kedvesek. Abkarovits dr-t nem sokat láttuk. Kétágyas szobában feküdtem egy másik denks műtétessel. Szerencsére egy napon műtöttek minket, átéreztük a másik helyzetét :D

Délelőtt negyed 12-kor jött értem a műtős bácsi. Saját ágyamban vittek a műtőbe, majd ott át kellett másznom a műtős asztalra. Egy műtős fiú volt a segítségemre, de nagyon korrekt volt, én fogtam a takarómat miközben ő átrakott az ágyra. Ezt csak azért írom le, mert van akit zavar az ilyen. Engem akkor ott már semmi sem zavart. :)

Előző este az altató orvossal gerinc érzéstelenítésben egyeztünk meg, amitől nagyon féltem. Már csak azért is, mert utálom ha a gerincemet piszkálják. Betoltak a műtőbe, ahol lemosták és lefertőtlenítették a hátam. Innentől kezdve jött számomra a legrosszabb rész. 4szer szúrták meg a gerincem mire sikerült. De a zsibbadás sehol. A bemozgatásnál vették észre, hogy tényleg nincs minden rendben. Amikor behajlították a térdem felordítottam... Szóval elaltattak. Azért itt megjegyezném, hogy egyedi eset, ritkán fordul elő.

Délután negyed 3kor került vissza a szobámba. Az elkövetkező 3-4 óráról csak emlékfoszlányaim vannak az altatás miatt. De azt tudom, hogy pokolian fájt. Ezért nem jó az altatás. Gerincérzéstelenítésnél fokozatosan jön vissza a fájdalom én pedig egyből és igen intenzíven éreztem.

Ami mindenképp legyen Nálad: szénsavmentes víz, keksz, kézfertőtlenítő, popsitörlő. A magyarázat: mentes vizet lehet csak a műtét után inni. A keksz azért kell, mert hiába fáj a láb, a gyomor akkor is üres, és kell valamit enni, a nővérkék pedig azt mondták a keksz a legjobb. Kézfertőtlenítő és popsitörlő padig azért, mert minimum 24 óráig nem lehet felkelni, és bár nem helyettesíti a kézmosást, de frissebb érzetet ad.

Ez a kép másnap reggel készült mielőtt kivették a két csövet.

Kibontva pedig ilyen volt:

A csöveket műtét után egy nappal ki is szedték. Nagyon megijesztettek, hogy mennyire fog fájni. Közel sem volt olyan rossz, mint amilyennek leírták. Kellemetlen, de semmiképpen nem fáj. Miután kivették sokkal jobb volt a térdemnek, megszűnt a folytonos fájó érzés. 2 órával a kivétel után lehet felkelni. Szobatársam fel is tudott kelni, én viszont csak másnap reggel. Nagyon fájt a gerincem és folyamatosan szédültem is, így nem igazán ment még pénteken. Este megpróbáltuk az éjszakás nővérrel, de annyira szédültem, hogy nem mertem felállni. Szombaton aztán nem volt mese. A haza menetel feltétele egy RTG készítése volt. Azért ebben a képben így utólag van valami vicces: 

Szombaton engedtek haza. Szóval összesen 4 napot feküdtem kórházban. 4 hétig kell mankóznom, addig egyáltalán nem szabad ráállni. Elég nehéz megszokni a mankóval való mozgást. Nekem a lépcső jelenti a legnagyobb gondot. Mázlisnak érzem magam, hogy nem egy 10 emeletes panelban élek, ahol nincs lift vagy mindig rossz. Az itthoni 4 lépcső is sok még egyenlőre. :) Az első pár napban fájt, utána egyre ritkábban és egyre kisebb intenzitással. Xilox port kaptam fájdalomcsillapításra, de egy hét után nem volt már rá szükségem. A másik kellő rossz a hasba szuri, azaz a véralvadás-gátló. Azt addig adni kell még az ortézis a lábon van.

Kontrollra 4 nap múlva kellett menni, azaz szerdán. Átkötözték.

Következő hét csütörtökön pedig varratszedés. A képen annyira nem látszik, de több kicsi varrat is volt a térdemben a nagy mellett. A kicsiket szedte a nagyot pedig benne hagyta. Felszívódó varrat van benne szerencsére.

Március 7-én kell megint mennem. Mivel 30 fokos stabil rögzítésben van, ki kell nyújtani, amitől bevallom nagyon félek. Viszont nagyon jó lesz már ráállni. Kelleni fog még a mankó 2 hétig, de azt már féllábon is :)

Itt tartok most. Még a neheze előtt...

Ha esetleg érdekelne még valami a témában, vagy csak szeretnél egy másik megközelítést is olvasni, íme a ahogy a szobatársam élte meg :)
http://denksmutet.blogspot.hu/2013/03/a-mutet-leirasa-ahogy-en-eltem-at.html